Az elévülést megszakító körülmények a polgári jogban

Dr. Mészáros-K… küldte be 2019. 11. 23., szo - 21:08 időpontban
Pénztartozás elévülése a jogban

A gyakorlatban az elévülés legtöbbször akkor kerül szóba, ha valakinek olyan tartozása van, amelyet már évek óta nem fizet, és a hitelező sem tudja az adóson ilyen vagy olyan okok miatt behajtani, legtöbbször például azért, mert nincs olyan jövedelme vagy vagyona, amelyet végrehajtás alá lehetne vonni. Önmagában azonban az idő múlása következtében még nem feltétlenül lesz egy követelés elévült, ugyanis több olyan körülményt sorol fel a Polgári Törvénykönyv, amely bekövetkezése esetén az elévülés megszakad, és ekkor az elévülés újból kezdődik.

 

Annak vizsgálatát, hogy megszakadt-e az elévülés, azzal kell kezdeni, hogy mikor keletkezett a követelés, például mikor lett megkötve a kölcsönszerződés. Ha ez 2014. március 15. előtt történt, akkor még a régi Polgári Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni tekintettel arra, hogy ezen időpontot megelőzően még ez a törvény volt hatályban. Így a régi Polgári Törvénykönyv alapján az elévülést megszakítja (1) a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, (2) a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá (3) megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül (4) a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése. Ezzel szemben az új Polgári Törvénykönyv alapján az elévülést megszakítja (1) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése, (2) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, (3) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott, vagy (4) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

 

Látható, hogy a két törvény között lényeges különbség van az elévülést megszakító körülmények vonatkozásában, amelyek közül kettő változás érdemel kiemelést. Az egyik ilyen fontos eltérés, hogy az új szabályozás szerint az írásbeli fizetési felszólítás már nem szakítja meg az elévülést, ami álláspontom szerint mindkét fél szempontjából kívánatos változás. Bizonyára sokan tapasztalták már, akik valamilyen oknál fogva nem tudták egy bank felé fennálló tartozásukat kifizetni, hogy hónapokon keresztül újabb és újabb fizetési felszólítást kaptak a banktól, majd egyszer csak engedményezés útján követeléskezelő céghez került a tartozás, amely cég a bank helyébe lépve folytatta a fizetési felszólítások küldözgetését hónapokon vagy akár éveken keresztül. Ez természetesen azt eredményezte, hogy a tartozás még az általános, öt éves elévülési időn túl sem évült el, így belátható időn belül egyrészt az adós sem szabadulhatott a tartozásától, másrészt maga a hitelező sem juthatott a pénzéhez, nem beszélve arról, hogy ezáltal a kamatok is indokolatlanul megemelkedtek.

 

Erre a 2014. március 15. után keletkezett tartozások esetében már nincs lehetőség, vagyis a hitelező kénytelen megindítani a követelés behajtására irányuló jogi eljárást, ami történhet fizetési meghagyásos eljárás, továbbá 3 millió forintot meghaladó összegű tartozás esetén közvetlenül peres eljárás megindítása útján, amely eljárás során, amennyiben jogerős és végrehajtható döntés születik, úgy lehet kérni a végrehajtási eljárás megindítását. Itt azért kiemelést érdemel, hogy ma már a hitelintézetek egyre inkább olyan közjegyzői okiratba foglalt szerződéseket kötnek, amelyek alapján az adós nem teljesítése esetén a bírósági végrehajtás közvetlenül kérhető.

 

Az új Polgári Törvénykönyv álláspontom szerint az adós számára kedvező változása, hogy a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése csak abban az esetben szakítja meg az elévülést, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. A gyakorlatban időnként előfordul az az eset, amikor a hitelező kérelmére a közjegyző kibocsátja a fizetési meghagyást, amely ellen a kötelezett ellentmondással él, így az eljárás a törvény erejénél fogva automatikusan perré alakul, ugyanakkor a hitelező nem tesz eleget azon kötelezettségének, hogy az ellentmondás kézhezvételét követő 15 napon belül benyújtsa a keresetlevelet, valamint kiegészítse a peres eljárás illetékét, ezért a bíróság megszünteti az eljárást. A permegszüntető végzés azonban nem minősül érdemi határozatnak, így az nem szakítja meg az elévülést.

 

Álláspontom szerint a fenti szabály a régi Polgári Törvénykönyv hatálya alatt keletkezett követelésekre is alkalmazható, ennek azonban az új Polgári Perrendtartás adja az alapját, amely szerint „ha a per a bíróság jogerős érdemi határozata nélkül fejeződik be, a keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a joghatásai – törvény eltérő rendelkezése hiányában – elenyésznek”. Tipikus eset az, amikor sem a felperes, sem annak jogi képviselője nem jelenik meg a perfelvételi tárgyaláson, és helyettesítésükről sem gondoskodnak, ilyenkor amennyiben az alperes a perfelvételi tárgyalás megtartását nem kéri, úgy a bíróság hivatalból megszünteti az eljárást. Tehát a per egy permegszüntető végzéssel, azaz jogerős érdemi határozat nélkül fejeződik be. Ennek többek között az lesz a következménye, hogy az elévülés nem szakad meg, azonban, ha a követelés ettől függetlenül sem évült el, akkor a felperes az elévülési időn belül új eljárást kezdeményezhet az alperessel szemben.

 

A fentiekben felsorolt elévülést megszakító körülmények közül kiemelendő még a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése. Erre nemcsak kifejezett nyilatkozattal, de akár hallgatólagosan is sor kerülhet. Sajnos vannak olyan követeléskezelő cégek, amelyeknél bevett gyakorlat az adós rendszeres telefonon történő megkeresése, amelyek alkalmával arra próbálják rávenni az – egyébként gyakorlatilag fizetésképtelen – adóst, hogy csak néhány ezer forintot fizessen meg a tartozásából, és akkor nem indítják meg vele szemben a követelés behajtására irányuló jogi eljárást. Ezzel az a probléma, hogy ha az adós fizet, az elévülés megszakad. Amennyiben az adós a fennmaradó tartozást vagy annak nagyobb hányadát akár egy összegben, akár részletekben meg tudja fizetni, úgy érdemes megpróbálni egyezséget kötni a hitelezővel, ha viszont rendszeres befizetésekre nincs lehetősége, vagy valamennyi lehetősége lenne ugyan, de a részletek még a kamatokra sem lennének elegendőek, akkor inkább egyáltalán ne fizessen semmit, hiszen a befizetéssel az elévülés megszakadna, a tartozása viszont semmivel sem lenne kevesebb.